Imádom ezt az időszakot. Mindenhol fények és csupa csillogás. Az embereknek is valahogy jobb a kedvük már ilyentájt. Igaz az üzletekben most kezdődik a tolongás, lökdösődés, és mindenki rohangál az ajándékok után. Ennek ellenére nálunk szépen komótosan megy minden. Már novemberben elkezdem böngészni a recepteket, december első két hetének valamelyik hétvégéjén megsütjük a mézes kalácsot, amiből fogyasztani is lehet és a fára is kerül. Nagyfiam egyik kedvenc elfoglaltsága ez...
Aztán a díszítés. Már ez is kinőtte magát családi programmá. Díszítjük az ablakokat, a teraszt, az ajtót. Minden csupa fény, minden csupa fenyő...
Az idén kicsit azonban szerényebb lesz a karácsony, és inkább a gyerekeknek akarok sok szép mindent venni. Marcikám most először fogja értékelni a karácsonyfát, tavaly még nagyon pici volt, négy hónapos. Most már 15 hónapos lesz karácsonykor, és valószínűleg jól ki kell kötnünk valahová a fát, hogy ne rántsa magára, mint annak idején egyszer Patrik.
Neki is a második karácsonya volt akkor, és annyira gyönyörködött, nézelődött fogdosott, hogy majdnem rádőlt a fa... :)
Istenem, még ez is nemrég volt... és már 9 éves lesz. Rohan az idő.
Lassan szétnézek ajándék fronton is. Ilyenkor már nyitott fülekkel járok, elejtett mondatokból próbálok ötletet meríteni. Mert mindig van, ami hiányzik, vagy ami "jaj, de jó lenne!".
Lassan kéznél tartok papírt és ceruzát, mert mindent jegyzetelek ilyenkor. Rájöttem, hogy csak így megy. Ha nem írom fel, akkor céltalanul bolyongok, elmegy egy rakás időm, és a végén nem is biztos, hogy valami olyat sikerül vennem, amit akartam.
Na, jó, egyelőre ennyit... folyt. köv.
