mikor azt olvastam utolsó bejegyzésként, hogy nyári tervek... aztapaszta! Gyorsan elszaladt két hónap.... és nem írtam semmit.

A nyári tervekből nyári emlékek lettek... A kert lassan kimúlik :D. Voltunk nyaralni, egy édes kis faházikót béreltünk Fonyódtól nem messze Buzsák-Csisztapusztán. A fiúk imádták, és az egész olyan jó volt... voltunk strandolni, meg kirándulni, új helyeket fedeztünk fel.

Emlékezetes kirándulásaink közé tartozott a kaposvári Krokodil Terrárium... na, hát azt nem ajánlom senkinek. 2800-ért bemehettünk négyen (Marcusnak nem kellett fizetni, még jó!), két sötét pincelyukban volt négy teknőc, meg vagy négy kígyó, öt kajmánféle meg egy leguán... ami totál kiakasztott, hogy nem voltak zárva a terráriumok (mármint rendesen), a királypitonnál pl. kb. másfél centis lyuk volt az üveg és a terrárium széle között... ha az a girnyó kis kígyó megerőltette volna magát, simán kibújhatott volna. A frász kerülgetett, mert még hepciáskodott is... milyen a gyerek? Elkezdte kopogtatni az üveget, a királypiton meg startállásba helyezkedett. Tudjátok, olyan támadósba... Na, kész voltam... miután megnéztük azt a pár "kirakatot" átmentünk a másik helyiségbe, ahol ugyancsak két kajmán lustálkodott, komolyan, mintha nem is élnének, még a szemük sem pislogott (aztán megmozdultak)... na, párom egyszer megszólal, hogy ne ijedjetek meg... azt hittem a hülye kígyó mászott ki... de nem... kérte Ervin, hogy óvatosan nézzünk fel a fejünk felé balra... egy leguán csücsült ott, volt vagy 70 centis, olyan ősgyík kinézettel... na, hát nekem több sem kellett... ki is hátráltam, mint akit üldöznek. A fickó is érdekes volt, akármit kérdeztem, egy gyenge igen, vagy nem volt a válasz... és az arcán olyan "mikormentekmárel?" kifejezést láttam... nem volt barátságos, kicsit sem. Na, kb. 10 perc alatt az összes csodálkozással és rémüldözéssel letudtuk a terráriumot.

Azért voltak klassz élmények is: Szenna-Falumúzeum... csodás kis házikók (betelepítettek) mindenféle régi berendezéssel, elkerített különálló kis faluként Szenna településen. Ennek a falumúzeumnak volt külön temploma és temetője is... iszonyat régi dolgokat láttunk... még egy 1843-as kopjafát is találtunk. A templom is gyönyörű volt (református), a karzat kézzel festett kazettákkal volt díszítve. Aztán persze régi gépek, meg présház, különböző tárolók: kaptárak, kukoricatárolók, istállók... hatalmas zöld terület, ahol a gyerekek boldogan szaladgálhattak, a kutya nem szólt ránk, hogy ne rohangáljunk, ne hangoskodjunk. Néztünk lovasszekereket (ló nélkül), meg kerekes kutat, meg minden olyan dolgot, ami a mai gyerekek számára már nem túl ismert. Egyik legjobb kirándulásunk ez volt.

Aztán elmentünk Somogyvámoson a Krisna-völgybe is... szép, nagyon szép. Templom, utank, iskola, mezőgazdasági épületek... jó három órát sétáltunk (nem jártuk be az egészet), levezetésként pedig a lurkók a jó kis játszótéren szórakoztak még vagy 20 percig. :) Mi, felnőttek már hullák voltunk, a végén majdnem könyörögnünk kellett a fiúknak, hogy menjünk máááááár! :)

Rokonlátogatás is volt, tesó, nagymami, keresztanyu... meg szegény apukámnak és nagypapimnak is vittünk virágot a temetőbe. Furi volt, hogy egy úttal kevesebb volt.... mindig mentünk apuhoz is ilyenkor, ha arra jártunk... most is, de ez már más... olyan szomorú... megsimogattam a sírkövét és köszöntem neki. Bevallom, elérzékenyültem. Eszembe jutott, hogy örülne, ha látna minket...

Nagy találkozás is volt a nyáron! Vali barátnőmék jöttek hozzánk egyenesen Írországból! :) Személyesen soha nem találkoztunk, bár már közel három éve boldogítjuk egymást a netszférában. :D De klassz volt... most rágja a fülem, hogy mi menjünk... csak repjegy kell.. Jajj, jó lenne... de most le vagyunk égve, nem tudom, hogy el tudunk-e menni valaha. :) Pedig csodaszép Írország, nagyon tetszenek a képek mindig, amiket csinál. :) Olyan zöld minden... :)

Szeptember elején elkezdődött a suli, a nyári menetrend után én is próbálok ráállni a rendszerességre, mert azért a nyáron hajlamos az ember ellustulni. Ezzel csak az a baj, hogy olyan monotonná válnak a napok... reggel kelés, készítem a nagyobbik gyereket, aztán elfurikázom a suliba, beugrom kenyérért, hazajövök, másik gyerek, etetés, dobj össze valamit ebédre, ebéd, altatás, délután másik gyerek haza, férj haza, házimeló, este fürdetés, vacsiztatás, altatás... másnap minden előlről... A hétvége meg rémálom, mert próbálok mindent behozni. Szombat főzés, takarítás. Vasárnap takarítás, mosás, holmikat összeszedni másnapra... aztán megint hétfő... szóval mókuskerék. Na, mindegy. Nemsokára őszi szünet, lesz egy hét lazulás megint. :)

Hirtelenjében ennyi.. gyakrabban kellene jönnöm. :)

Puszipá!