Mindkét fiam egy-egy tünemény :)

Patrik megkapta a félévijét. Szuper! Ismét büszke vagyok rá. :) Jó, nem ért nagy meglepetés, mert tele van ötösökkel, de mégis... olyan jó érzés olvasni, hogy mennyire jól tanul. :)

Kicsit nehéz volt a dolog, mert a kis 8 éves agya még nem tudta igazán lefordítani az olvasottakat, a sok ismeretlen jelzőt (szöveges értékelésről van szó), és a maga eszétől azt hitte, hogy nem jó a bizije... Kis butám, de miután megmagyaráztam megkönnyebbült. :)

Marcikám ügyes! Már nem lehet véletlen, mert negyedik napja így történik... szól, hogy valami belekerült a pelusba... édesen ütögeti a pelust és közben mondja, hogy be-be és még azt is, hogy pffff... (mármint büdös...) Akárhányszor így jelzett, mindannyiszor volt benne tényleg cuccos. :)

Roppant büszke vagyok mindkét kis kukisomra. És most valahogy két napja olyan szépen viselkednek egymással is. :)

Tegnapelőtt Marcus a Patrik szobájában játszott, Patrik tévét nézett. Nos, az én kis törpém odabandukolt a nagyobbik manóhoz és nyomott a homlokára puszit. Aztán mégegyet, majd átölelte és megsimogatta... a sírás kerülgetett a meghatottságtól. :)

Ma pedig vendégségben voltunk és mikor hazajöttünk Marcus bolyongott a házban... Patrik éppen foglalatoskodott valamivel, amikor Marcus elment mellette. Patrik átölelte és az mondta neki: - Jaj, szeretlek Te! :)

 Nem akartam hinni a fülemnek. :) Marcus is odabújt hozzá... lehet ehhez ennél többet hozzáfűzni?