Édesapám halála nagyon megrázott. Aztán közben itt volt a Húsvét, ami a gyerekek miatt azért csak ünnep volt így is...

Húsvétkor Hollókőn voltunk, Húsvéti Fesztivál volt. Én már jártam egyszer ott, talán még az általánosból, ha jól emlékszem. A fiúk még sosem voltak. Előző nap szúrtuk ki, hogy elmegyünk oda... Régi házak és vár is van. A vár nagy vonzerő, a fiúk imádják. Már rengeteg várban voltunk, mióta Patrik megszületett.

Húsvét vasárnap egész napos programmá kerekedett, és szerencsére az idő is szép volt, nekünk kedvezett.

Marcika a várnál lovakat simogatott, rettenetesen élvezte. :)

Patriknak nagyon tetszett a vár, szaladgált össze-vissza, minden zugot bejárt. :)

Hollókői részlet

Életemben nem láttam ekkora tulipánfát :)

Patrik a várban...

Ervin és Marcus

Patrik és én

És most pár szó a temetésről...

Talán kezdjük ott, hogy rengeteget sírtam, nehéz volt elfogadnom a megmásíthatatlant.

Tudom, persze, tudom... számítani lehetett rá, hogy bekövetkezik. Régóta, két éve küzdött a halálos kórral... tüdőrákja volt. Márciusban megműtötték, de sajnos már a műtét sem segített rajta. Rettenetesen le volt gyengülve. A kórházi kiadatási papíron (vagy hogy hívják...) az szerepelt, hogy bevérzései és áttétei voltak. Ettől függetlenül a műtét után (mivel ezt nem tudtuk) még bíztunk benne, hogy talán felépül... talán kapott egy új esélyt.

Sajnos nem így történt, és ezt már megváltoztatni nem lehet. Temetése április 16-án délután 3 órakor volt a komlói városi temetőben. Rengetegen voltak, és rengeteg virág volt mindenütt... ha lehet egy temetésre ezt mondani, akkor szép volt... a búcsúztató (polgári szertartás volt, nem egyházi) szívhezszóló, és mindenki ott volt, aki szerette, ismerte, legalábbis szerintem.

Urnatemetőbe került az urnája, ami hasonló a rendes "síros" temetőhöz, csak kicsiben... de megható volt látni a kis rendezett urnasírokat, sok-sok virág mindenütt.

Nagymamám sajnos a temetés után rosszul lett, így mentővel elvitték, de kb. két óra múlva, gyors kivizsgálás után hazaengedték. Bár kapott egy zárójelentés félét, amivel fel kell majd keresnie a háziorvosát.

Tegnap beszéltem vele... annyira szívfacsaró volt. Szegénykém, kérte, hogy azért őt se felejtsük el... nem is tudom, hogy ez hogyan jutott eszébe... mármint, hogy elfelejthetjük.

Attól, ami történt ő ugyanúgy a nagymamám, és szeretem.

Ez a kép a temetésen készült...