Ez a mondás nagyon igaz. Nálam már sokszor úgy történt, hogy annak ellenére, hogy valami rosszat átéltem, úgy alakult, hogy jó dolog is megesett velem.

Most például a temetésen ismerhettem meg a soha nem látott félhúgomat, Angélát és férjét Zolit.

Meglepő, de azonnal megtaláltuk a hangot egymással. A rokonok mondták, de még én magam is láttam, hogy mennyire hasonlítunk. Külső jegyekben, de belsőleg is.

Melegszívű, nyitott és barátságos, mint amilyen én vagyok. Az egyszerűségét is beleértve. (Remélem ez nem hangzott túl szerénytelenül.)

Bízom benne, hogy többször találkozunk majd. A múltat sajnos nem változtathatjuk meg, de a jövő a mi kezünkben van. Több, mint harminc év után ismerhettük meg egymást. Lenne mit bepótolni. Szeretném.

Talán az idén még eljutunk a Dunántúlra, és akkor meglátogatjuk őket. Szeretném megismerni a gyermekeit is. Van két kisfia, Bendegúz és Hunor. :)